Hasadt a fa, dőltek a fenyők

2018. január 27.
Hasadt a fa, dőltek a fenyők

Szörényi Szabolcs és Bródy János dalát a „…ne vágj ki minden fát” címmel, meg nem hallva, mozgósítottak bennünket, tűzoltókat az egyik hétvégére, fákat vágni. Koncz Zsuzsa dala ezen a hétvégén hiába is szólt volna. Lehet, hogy sokan nem ismerik e híres dalt, amelynek első sora is arról szól, hogy „…csak annyit kérek tőled, ha érted, hogy ne vágj ki minden fát…”, majd folytatódik, „…magad alatt vágod, egyszer majd belátod, én már nem nézem…”

Mit tagadjuk, valóban nézni is rossz volt, ahogy több ház lakójának és az önkormányzat kérésének eleget téve kellett kivágnunk a nagytörzsű, szép fenyőket, tölgyeket, diófákat. Bizonyára volt ezek között olyan, ami beteg volt, de sajnos jó néhány áldozatul esett a félelemnek, az aggódásnak. „Rádől a szomszéd házra egy erősebb szélviharban, gyenge a gyökere, kidőlhet az esőben, és sorolhatnánk az okokat a végtelenségig.
Hullott a forgács, hasadt a fa, zúgott a fűrész. Egy hétvégén, egyetlen napon tíz fát kellett kivágnunk a falunkban: fenyőt, tölgyet, diófát. Minden esetben kérésnek tettünk eleget. . Lakók és az önkormányzat kérte a segítségünket, mert a nagy fák már állítólag veszélyt hordoztak a magasságukkal, a gyenge gyökerükkel. A félelem hol alapos volt, de volt, ahol teljesen alaptalan. Mintha csak összebeszélt volna Pázmánd sok lakója és az önkormányzat hivatalnoka. Vágni kellett, csaknem megállás nélkül.
Nem önszántukból tettük ezt, minden egyes fa kidöntése, vágása, az emberek kívánságának volt a végrehajtója. Sokszor rossz volt nézni, ahogy hatalmas suhogással és hatalmas robajjal dőltek ki a több évtized alatt gyönyörűen megnőtt fák, szétágazó lombjuk árnyat adva nekünk.
Sajnos falunkban egyre kevesebb lesz a fa, mintha valamilyen ördögi kísértésnek estek volna áldozatul ezek a szép növények. Hullottak a Gesztenye fasorban, hullottak a katolikus templomunk előtt, hullottak a Határ utcában, a falu főutcáján és sok helyen. Nem lehet tudni, mikor lesz e rossz szokásnak vége, de egy bizonyos, hogy ezek a fák nekünk, embereknek adják az oxigént, a megélhetést. Persze csak addig, ameddig élni hagyjuk őket…
-evp

fav01 fav03 fav02 fav06 fav05 fav04 fav11 fav08 fav07 fav09 fav12 fav13 fav17 fav16 fav18 fav15 fav14 fav19 fav21 fav20

Megosztás

Link:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.